Rufusz - MÖSe
szabi 2009.03.09. 07:48
A tavaszi szezon első meccse
Mai napon csapatunk a Mösével találkozott. Az ellenfél tavaly még egy osztállyal fentebb vitézkedett, azonban kiesett. Ki nem mondott céljuk a visszajutás. Jelenleg a 2. helyen állnak a Bp. bajnokság I/A osztályában.
Ősszel vereséget szenvedtünk tőlük, mindenképpen javítani akartunk az összesített egymás ellene eredményen, nem akarjuk a végére hagyni a döntést.
Ennek szellemében próbáltuk magunkhoz ragadni a kezdeményezést. 3-3ig fej-fej mellett haladtak a csapatok, aztán egyre inkább kezdtük közérakni a végére 9 gólosra duzzadó előnyünket.
Amit érdemes a meccsről elmondani, személyekre is lebontva:
- jól használtuk ki végre a ziccereket
- védekezésben zseniális zárt a fal (leszámítva néhány megingást, amit ki tudott használni a Möse)
- Baki – Deli „vaskétszög”; nem szívesen mentek oda eléjük
- szélről igen eredményesek voltunk
- Hozé tolta a lábközét, Dani pedig soha nem látott formában adta elő;
- Sári Tomi gólja is emlékezetes marad
- a Benei – Csalló – Borbély tengely igen jól összeállt; Árpi végre régi fényében tündökölt, Benei Gabi jól osztogatott, Csalló Zozi fontos gólokat szerzett
- Nemcsik Ati jó helyezkedéssel és rengeteg zárás – válással vétette észre magát
- Fejes Zola is igyekezett szorgos hangya módjára hozzátenni – sikerült
- Faragó Gabi jegyzőkönyv vezetése is szükséges volt, természetesen
Meg kell mondjam, sokat gondolkodtam, hogyan lehetne jellemezni a meccset. Bandi bácsi mondata, amelyet az öltözőben mondott: „Reálisan ennyi van a két csapat között…” igaz. Ennyi van a két csapat között.
Amiben mindenképpen jobbak voltunk, mint Möse:
- néhány alkalmat leszámítva végig a játékkal foglalkoztunk
- nem mentünk bele az adok – kapokba - a lerohanásaink rendre eredményesek voltak
- higgadtak maradtunk minden helyzetben
- végig koncentráltunk
- nem csináltunk sztárt a kapusból, hanem okosan használtuk ki a hibáikat
Mindenképpen ki kell emelni, hogy CSAPATként alkottunk nagyot. A vége 29-20-as Rufusz győzelem.
És a végére egy személyes megjegyzés: azt gondolom, hogy ha minden meccsen ilyen koncentráltan, higgadtan, csapatként tudunk küzdeni, akkor nemigen lehet ellenfelünk. Most nem szabadna elkényelmesednünk, menni kell tovább. Tetszik vagy nem, kimondom: célunk csak a bajnoki cím lehet. Ez a csapat egy osztállyal fentebb is megállja a helyét.
Elnézést, hogy el kellett rohannom a meccs után, de „idő” volt. Kisgyerekesek értik, mire gondolok. :)
|