Mai napon csapatunk a Mösével találkozott. Az ellenfél tavaly még egy osztállyal fentebb vitézkedett, azonban kiesett. Ki nem mondott céljuk a visszajutás. Jelenleg a 2. helyen állnak a Bp. bajnokság I/A osztályában.

Ősszel vereséget szenvedtünk tőlük, mindenképpen javítani akartunk az összesített egymás ellene eredményen, nem akarjuk a végére hagyni a döntést.

Ennek szellemében próbáltuk magunkhoz ragadni a kezdeményezést. 3-3ig fej-fej mellett haladtak a csapatok, aztán egyre inkább kezdtük közérakni a végére 9 gólosra duzzadó előnyünket.

Amit érdemes a meccsről elmondani, személyekre is lebontva:

• jól használtuk ki végre a ziccereket 
• védekezésben zseniális zárt a fal (leszámítva néhány megingást, amit ki tudott használni a Möse)
• Baki – Deli „vaskétszög”; nem szívesen mentek oda eléjük
• szélről igen eredményesek voltunk
• Hozé tolta a lábközét, Dani pedig soha nem látott formában adta elő;
• Sári Tomi gólja is emlékezetes marad 
• a Benei – Csalló – Borbély tengely igen jól összeállt; Árpi végre régi fényében tündökölt, Benei Gabi jól osztogatott, Csalló Zozi fontos gólokat szerzett
• Nemcsik Ati jó helyezkedéssel és rengeteg zárás – válással vétette észre magát
• Fejes Zola is igyekezett szorgos hangya módjára hozzátenni – sikerült
• Faragó Gabi jegyzőkönyv vezetése is szükséges volt, természetesen

Meg kell mondjam, sokat gondolkodtam, hogyan lehetne jellemezni a meccset. Bandi bácsi mondata, amelyet az öltözőben mondott: „Reálisan ennyi van a két csapat között…” igaz. Ennyi van a két csapat között.

Amiben mindenképpen jobbak voltunk, mint Möse: 

• néhány alkalmat leszámítva végig a játékkal foglalkoztunk
• nem mentünk bele az adok – kapokba - a lerohanásaink rendre eredményesek voltak
• higgadtak maradtunk minden helyzetben
• végig koncentráltunk
• nem csináltunk sztárt a kapusból, hanem okosan használtuk ki a hibáikat

Mindenképpen ki kell emelni, hogy CSAPATként alkottunk nagyot. A vége 29-20-as Rufusz győzelem.

És a végére egy személyes megjegyzés: azt gondolom, hogy ha minden meccsen ilyen koncentráltan, higgadtan, csapatként tudunk küzdeni, akkor nemigen lehet ellenfelünk. Most nem szabadna elkényelmesednünk, menni kell tovább. Tetszik vagy nem, kimondom: célunk csak a bajnoki cím lehet. Ez a csapat egy osztállyal fentebb is megállja a helyét.

Elnézést, hogy el kellett rohannom a meccs után, de „idő” volt. Kisgyerekesek értik, mire gondolok. :)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.